Oké, lassan utolérem a valóságot. Ahogy ezt írom, tiszta volt az ég (mostanában vesszük Vörösmarty-t), és kedd van, a történet múlthét végén, az őszi szünet utolsó napjaiban játszódott.
Elkezdtem a lúgosító étrendet, és szedtem a temérdek étrendkiegészítőt, még egy fehér tartódobozt is kaptam Anyától, amiben a belő forgó hengerbe vájt rekeszekbe lehet tenni a gyógyszert a hét minden napjára, külön reggeli-ebéd-vacsora-tabletták számára is van hely.
És még az oldalát is kipingáltam, hogy aranyosabb legyen, ugyanis ezt mostantól hordom magammal mindenhova, suliba, buliba, moziba... több nem jut eszembe, ami rímel is.
Már egy hete éltem ezen az étrenden, és csak annyi furcsaságot éreztem, hogy fáradt vagyok. De állandóan. Napi 16 órákat aludtam, ami mondjuk nem volt baj, mert őszi szünet volt, de el sem tudtam képzelni, hogy fogom kibekkelni a sulit.
Néhány oldalon azt olvastam, hogy a lúgosítás természetes velejárója, hogy az ember fáradt, mert így távoznak a mérgek... várj egy percet! Kialszom a mérgeket? Komolyan mondod? Biztos nem az az oka, hogy nulla cukrot és a minimálisnál is kevesebb szénhidrátot eszem? Biztos? Végül is, ki vagyok én, hogy tudjam?
Az igazi baj azonban szombaton érkezett, egy csinos, és könyörtelen hasmenés képében - fél óránál tovább nem maradt meg bennem semmi. Anya azonnal elővette a párnája alól a PH-csoda című könyvét - a párnája alatt tartotta, mint egy Bibliát -, és megmutatta, hogy a hasmenés teljesen normális velejárója a méregtelenítésnek.
- Így távoznak a mérgek - mondta, és becsapta a könyvet, jelezve, hogy a kérdés eldöntetett.
Csak kérdezem, hogy ha nincs elég ideje a tápanyagoknak (az étrendkiegészítőknek se!) nincs elég idejük felszívódni, hogy fog ez segíteni a "tápanyaghiány okozta hajhullásomon"?!
Végül vasárnap éjjel súlyos lépésre szántam el magam. Már rég megettem a szőlőcukrot, amit az ájulásom után kaptam az iskolaorvostól, úgyhogy hajnali egy körül elvettem egy keveset a zsebpénzes dobozomból, és kimásztam az ablakomon át a kertbe. Átsétáltam a szomszéd lakótelepen, gyalog kb. húsz percre lévő éjjel-nappaliba. Az eladó furcsán nézett rám, mert ilyen későn többnyire piát szoktak nála venni, de én tejre, sajtra és csokira költöttem a pénzem. Aztán hazamentem, és amit nem ettem meg azonnal, azt egy dobozban az ágyam alá dugtam - a tejet persze nem lehet szobahőmérsékleten tárolni, úgyhogy mindet megittam, mind az egy litert.
Régen aludtam olyan mélyen, és mára, keddre a hasmenésem is elmúlt.
- Látod, mondtam, hogy a hasmenés csak szükséges velejáró, és el fog múlni - mondta Anya. Nem tudja, hogy nem tartom be a diétát, és nem is fogom elmondani neki.
