Ha az életem egy film lenne, az ilyen napokat hívnák cseleménylassítónak.
Ugye még mindig követem az étrendet, amitől eddig hat kilót fogytam, mintha lett volna miből. Nem ehetek együtt a többiekkel a menzán, hanem ilyen fura kis éthordóban viszem magammal a párolt zöldséget, meg a halat.
Szóval ma is leültem az asztalhoz, egy kicsit távolabb az osztálytársaimtól, hogy ne nézzenek furán, ha látják a kajámat - nem gondoltam, hogy már azt is különcködésnek veszik, ha egyedül ülök le enni.
Hallottam, hogy nevetnek, és sugdolóznak, és kicsit ideges is lettem. Addig puffogtam magamban, amíg el nem vonta a figyelmemet, hogy beindultak a teremben a ventillátorok.
Pedig csak nyáron szoktak működni - futott át az agyamon, amikor megjelent Dia, akivel nem is találkoztam, mióta a rémálmom volt vele.
- Hétvégén lesz nálunk egy szolid buli - mondta, miután lehuppant mellém, és az osztálytársaim pusmogása is elhalt. - Csak négyen lennénk, te, én, az öcsém és az egyik haverja, megnéznénk valami filmet, mit szólsz hozzá?
Örültem neki, Anya már kevésbé.
- De ugye nem hagyod majd, hogy mindenféle szennyel etessenek? - kérdezte aggódva.
- Persze, hogy nem.
- Fiúk is lesznek azon a bulin?
- Hát, tulajdonképpen igen...
- Nem szedhetsz tablettát, nem hagyom, hogy tönkretedd magad!
- De Anya - hápogtam lesokkolva. - Ez csak egy buli!
- Úristen, mi van, ha latexallergiád van?
- És ha van? Csak filmezünk.
- De nem esztek semmit, ugye? És ne igyál sört, tudod, mennyit árt a komló az emésztésnek? És reggel, ha kávéval kínálnak, ne fogadd el! A tejet meg... kérlek, legalább tejet ne igyál! EREDENDŐ CUKOR VAN BENNE!
Szóval, hétvégén buliba megyek, everyone!
