Első vagyok, amennyire tudom. Első gyerek, osztályelső, első az utolsók közt. Elértem a kritikus kort, és ahogy egy halom urán is végzetes dolgokra képes, ha eléri a kritikus tömeget, és is robbanok... hamarosan. De addig akár el is mondhatnék egy történetet.
Az első pár bejegyzésben gyorsan vázolom, mi folyik itt, de utána csak akkor írok, ha történik valami érdekes, jó? Megegyeztünk?
Akkor kezdhetjük.
Kéri Viola vagyok, tizedikes gimnazista. Szerintem tök átlagos vagyok, úgyhogy a "szeretek zenét hallgatni"-típusú bemutatkozást hanyagoljuk is. Sok Stephen King regényt olvasok, Székesfehérváron élek, és... oké, több hirtelen nem jut eszembe.
Jajj, majdnem kihagytam a legfontosabbat: hullik a hajam.
És most, mint a National Geographic dokumentumfilmjeiben, jelentsem ki, hogy "ez az én történetem"?
Vagy, mint a horrorregényekben, suttogjam, hogy kövess oda, a sarkon túlra, ahol már elég sötét van, hogy elmondhassam az én kísértethistóriámat?
